Anarchisták Közössége

A rendszer a média segítségével gyűlöletet szít, az emberek pedig fogékonyak rá. Teljesen biztos, hogy innen ered a rasszizmus, valamint az újabban (főként facebook-on) felkapottá vált halálbüntetés iránti vágy...

Facebook felhasználók között nagyon elterjedté vált a halálbüntetésért való károgás, hisz ha egy hírben kiemelik, hogy az elkövetők cigányok, mindenkinek eszébe juttatják, "ezeket a cigányokat bele kéne lőni a Dunába". Mielőtt azonban efféle követeléseinket osztanánk meg, érdemes lenne átgondolni, mit is akarunk mi valójában.
Először is, mind tudjuk, hogyan működik az "igazságszolgáltatás", talán nem is kell ennél több érv. Feltételezem, hogy a halálbüntetést akarók a bíróság kezébe adnák ezt a döntést, vagyis a bíró döntene arról, ki élhet, ki halhat. Az a bíróság, amely például minden bizonyíték ellenére felmentette a Zsanettel erőszakoskodó rendőröket, csak mert ők rendőrök. Az a bíróság, amely engem is 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, miután a rendőrök szórakozásból megtámadtak az utcán. Az a bíróság, melynek elsődlegesen a rendszer védelme a célja, nem az igazságszolgáltatás. Számomra hihetetlen, hogy emberek annyira vakon megbízzanak a bíróság munkájában, hogy akár saját életüket is rábíznák. Ez körülbelül olyan, mintha a rabszolgák követelnék azt, hogy főnökük megölhesse őket.
Másodszor pedig, ha már beláttuk azt, hogy a bíróság nem tökéletes (gondolom, ezzel mindenki egyetért) ne követeljünk olyat, melynek eredménye visszafordíthatatlan. Vajon felmerül az emberekben a kérdés, mi történik, ha kiderül, hogy a bíró hibázott? Feltámasztani senkit sem lehet, már azzal is tönkre lehet tenni egy ember életét, ha évekig börtönben rohad egy balfasz bíró miatt, aki a média által gerjesztett gyűlölettől tartva úgy ítél, hogy a TV mindenki megnyugtathasson, még ha nem is igaz a vád. Hiszen ha a híradóban bemondják, hogy K. Dávid brutálisan meggyilkolta feleségét, az emberek gondolkodás nélkül képesek követelni az ő halálát, de minimum a börtönbe zárását, még akkor is, ha a valóságban K. Dávidnak nincs is felesége.

Furcsának tartom, hogy az esetek többségében azok követelik a halálbüntetés bevezetését, akik vasárnaponként vizet prédikálnak a templomban. Elég csak a keresztény erkölcsöket híresztelő Jobbikra gondolni, melynek programjában régóta szerepel a halálbüntetés visszahozása. Persze ilyen körökben nem meglepő, hogy az "ember életéről és haláláról csak Isten dönthet" elv csak addig tart, amíg a templomban vannak.

És természetesen, ha ilyeneket írok, biztos lehetek benne, hogy megkapom a "cigányvédő" és "hazaáruló" hozzászólásokat, mivel nem akarok sem halálbüntetést, sem pedig meggyilkolt cigánygyerekeket. Az agresszív reakció helyett mindenki gondolja végig, mi a problémák valódi forrása. Ha a bűncselekményt elkövető személyt meggyilkoljuk, vagy börtönbe zárjuk, összességében nem oldja meg a problémát. Ettől még ugyanúgy lesznek gyilkosok, pedofilok, erőszakoskodók. Ezeket a dolgokat megelőzni kell, az emberekkel gyerekkoruktól kezdve foglalkozni kell, hogy senki ne kövessen el olyat, mellyel árt a társadalomnak. A megfelelő foglalkozás pedig nem abból áll, hogy a gyereket hittanra, vagy erkölcstanórára kényszerítjük, sőt, abból sem, hogy elverjük, ha osztályfőnöki figyelmeztetést kap. A megfelelő foglalkozás sokkal inkább az, ha elmagyarázzuk másoknak, miért rossz, ha bánt másokat, miért nem szabad csúfolni a sötétebb bőrszínnel rendelkezőket, miért nem baj, ha valaki meleg, és még sorolhatnám... Ha visszaélünk a felnőtt - gyerek kapcsolatból eredő hierarchiával, a fiatalok maximum azt tanulják meg, hogy ha megöl valakit, azért börtön jár, nem pedig azt, hogy ha megöl valakit, azzal rossz dolgot követ el, hiszen árt másoknak. Ez az alapvető különbség egy konzervatív nevelés, illetve egy anarchista tanítás között. A megfelelően szocializálódott embereket nem a törvények tartják vissza például a gyilkosságtól, hanem maga a tény, hogy ezzel rossz dolgot követnek el. Ezért működőképesek az anarchista közösségek bíróság és rendőrség nélkül.
Nevelési tippjeimet mindössze azért írom le, mert tény, hogy pár éven belül nem lesz anarchista forradalom, ugyanakkor hiszek abban, hogy talán a tisztán gondolkodók képesek a véleményformálásra, ha nem is olyan hatékonysággal, mint amilyen eszközei az államnak vannak, (TV, rádió, újság) remélhetőleg sok emberhez eljut ez a cikk, és talán úgy fognak gyermekeikkel és egyéb embertársaikkal bánni, hogy a későbbiekben olyan társadalom alakul ki, melyben nem az számít, hogy ki kinek a gyereke, sem az, hogy ki, mekkora "profitot" termel, vagy kinek milyen a bőrszíne, hanem rokoni kapcsolatoktól, bőrszíntől függetlenül mindenki tisztelni fogja a másik embert. Ehhez persze el kéne pusztítani a kapitalista rendszert az összes gusztustalan társadalmi hatásával együtt, valamint a hierarchiákat és az államot. Ez az első lépése annak, hogy egy mindenki által élhető társadalmat teremtsünk.

Az iskolák célja nem a tanítás, hanem a gyerekek belenevelése a kapitalista rendszerbe, az önálló gondolkodás elpusztítása. Meg kell változtatnunk a diákok gondolkodását, rá kell ébresztenünk őket, hogy a hierarchikus "tanítás", a hittan, az erkölcstan nem az ő érdekeiket szolgálja, nem az a célja, hogy egy összetartó, közvetlen társadalmat hozzon létre, hanem az, hogy agyatlan zombik lépjenek ki az iskolák kapuin.

Az Anarchisták Közössége tagjai írtak szórólapszövegeket, melyeket el akarunk juttatni az iskolákba. Ezek a szórólapok szabadon letölthetők a blogunkról. Nyomtassátok, terjesszétek, juttassátok el minél több helyre, ezáltal megmentve a fiatalokat a társadalmi elvárásokba való beilleszkedéstől!

iskola=börtön.pdf

iskola=börtön.pdf nyomtatóbarát változat

hogyan kéne a tanításnak működnie.pdf

Amíg a megszokott módon, jutalmazással és büntetéssel neveljük gyerekeinket, egyre több kutatás szól arról, hogy ezzel valójában ellentétes hatást érünk el. A jutalmazás összességében nem motivációs eszköz, hiszen az egyén célja nem a feladat elvégzése, hanem a jutalom megszerzése lesz.

Vegyük példának az iskolát. A diákokat tanítják, a tudásukat dolgozatokkal mérik fel, melyet a tanárok osztályozzák. A gyerekek nem azért tanulnak - még az eredetileg számukra érdekes, kedvelt tantárgyakat sem - hogy gyarapodjon a tudásuk, hanem azért, hogy ötösre osztályozzák őket (vagy a hozzám hasonlók azért, hogy a jegyek lezárásakor görbüljön az év végi osztályzat). A következmények egyszerűek, a diákok megutálják az iskolát, hiszen folyamatosan ki vannak téve a jutalom - büntetés lehetőségeinek, a cél pedig a jutalom (jó osztályzat) megszerzése, vagy a büntetés (rossz osztályzat, bukás) elkerülése, de semmiképp sem a tudás, illetve a gondolkodás fejlesztése.
Persze ahhoz, hogy az oktatási rendszer elfogadható legyen, illetve a gyerekek ne hányingerrel lépjenek be az iskola kapuján, millió dolgon változtatni kell. Egyrészt elsődleges célként nem az önálló gondolatok elpusztítását kellene kitűzni (amely a leghatásosabb eszköze egy undorító, elnyomó rendszer fenntartásának) hanem épp ellenkezőleg, a gondolkodás fejlesztése kell, hogy a legfontosabb feladat legyen. A jelenlegi oktatási rendszer erre nem alkalmas, van egy adott tananyag, mindenkinek azt kell megtanulnia, ha pedig a gyerekekben kérdés merülne fel, a válasz "kussolj, ez van a tantervben!".

Az iskolák másik fontos jelenlegi feladata, hogy a gyerekeket belehelyezze a társadalmi elvárásokba, "te rossz tanuló vagy, egy szar segédmunkás lesz belőled, szar fizetéssel, nem úgy, mint a mellett ülő Józsi, aki színötös, nyilván milliárdos ügyvéd lesz belőle", illetve beidomítani őket a hierarchikus rendszerbe, ahol megmondják nekik, hogy mi a kötelességük, mit szabad csinálniuk, ettől eltérni pedig még gondolati szinten sem szabad, hiszen akkor jön a büntetés. Erre kiváló példa a kötelező hittan/erkölcstan, az állam megmondja, mi helyes, erről senki más nem dönthet, ami attól eltér, az helytelen, aki nem követi az elvárásokat, az erkölcstelen. Ezek után semmi meglepő nincs abban, ha az iskolapadból kilépő agyatlan zombisereg minden pénzét elköltve rohamozza meg a plázákat, magukat televásárolva valójában szükségtelen, divatos dolgokkal.

Az iskoláknak sokkal nagyobb szabadságot kellene adniuk a diákoknak, úgy, hogy ők maguk dönthessék el, hogy mit és kitől akarnak tanulni. Persze ezt sem a mai, iskolai jelleggel kell elképzelni, hiszen a tanulás nem az, amikor egy ember fenyegetőzve veri beléd a "tudást", hanem akár egyszerű, hétköznapi példákkal, pl. az orvos elmondja az érdeklődőknek, mit érdemes figyelembe venni, mik az általános hibák, stb. vagy akár egy előadás formájában, ahova bárki bemehet, akit érdekel a téma. Ez egy olyan társadalomhoz vezetne, melyben azért tanulnak az emberek, mert érdekli őket az adott téma, nem pedig azért, hogy legyen egy papírjuk, melynek segítségével könnyebben találnak munkát.

Persze a konzervatívok ezerrel hangoztatják, hogy ha nem lenne osztályzat, ami az idősek, tanítok számára megmutatja, melyik diák alkalmas az adott "munkakör" betöltésére, ki alkalmas orvosnak, gépkezelőnek, stb. akkor minden orvosnak alkalmatlan ember vesét műtene, betegségeket diagnosztizálna, ez azonban egy abszurd állítás. Senkinek sem érdeke, hogy olyan tevékenységet végezzen, melyhez nem ért. Egy normális társadalomban a munkavégzés célja nem dollárjelekben nyilvánul meg, hanem konkrétan a feladat elvégzésében, a probléma megoldásában, ami lehet akár egy híd megtervezése, megépítése, vagy egy ember meggyógyítása.
Gyakran kérdezik tőlem, hogy egy anarchista társadalomban, ahol az emberek nem kényszer hatására dolgoznak, ki mosna fel, ki takarítana WC-t, ki törölgetne port. A megoldás pedig egyszerű, az emberek, akik tudják magukról, hogy nem alkalmasak orvosnak, tervezőnek, örömmel vállalnának takarítói munkát. Egy anarchista társadalomban ez nem lenne szégyen, hiszen nem abba nevelkedne mindenki, hogy a fizetéstől függ az ember értéke, vagy ahogy Lázár János mondaná, "aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér". (Ez még több mint egy év elteltével is olyan mondat, amelytől ökölbe szorul a kezem, és ha valaki személyesen mondaná előttem, abba valószínűleg bele is csapódna. No, de óvatosan az ilyen szavakkal, még a végén engem is bíróság elé állítanak, hisz a nagyítóval sem észrevehető szólásszabadság ideje alatt ez bizonyára tiltott mondat.)

És ha már a munkavégzés témájánál vagyunk, érdemes elgondolkodni, miért dolgozik az emberek nagy része minősíthetetlenül. Az ok ugyanaz, mint az oktatásnál, itt is a jutalmazás - büntetés motivációja áll fenn. Az emberek pénzért dolgoznak, konkrét munkaidejük van, így a valódi feladat már nem is érdekli őket, hisz a cél az, hogy időbe hazamenjenek, illetve megkapják a várt fizetésüket. Kétlem, hogy ennek megértéséhez sok példát kéne felhoznom, biztosan mindenki átélt, megtapasztalt már ilyen helyzetet, talán az egyik legszánalmasabb, melyről hallottam, Kiskunhalason történt. A jó munkásemberek munkagéppel dolgoztak, ástak, amikor megsértették a gázvezetéket. Alig ömlött a gáz, csak pár centi lyuk keletkezett a csövön, így a hibaelhárítók értesítése helyett szigetelőszalaggal körbetekerték, reménykedve abban, hogy senki nem gyújt majd rá a környéken.
Valószínűleg a munkaidejük végéhez közeledtek, és nem akartak várni a hibaelhárításra, vagy csak féltek a főnökük reakciójától, ez már sosem fog kiderülni. Az viszont biztos, hogy aki látta már, hogyan működik a munkavégzés a kapitalista társadalomban, az valószínűleg azt is tudja, semmi sem lehet rosszabb annál, mint mikor az emberek kényszerből végeznek olyan munkát, ami éppen van, ahelyett, hogy örömmel végeznének olyan tevékenységet, melyet szeretnek.

Döbbenettel olvastuk a hírt, miszerint Tarlós István, Budapest főpolgármestere ,,hajléktalanmentes" zónákat akar létrehozni a fővárosban. Naivan azt gondoltam, tüntetéssorozatok indulnak, az emberek tiltakozni fognak, hiszen senki nem ért egyet az ilyen döntésekkel. Sajnos tévedtem, alábecsültem az emberi érzéketlenséget.

Tarlós István facebook profilján találtam ezt a kommentet Berzenczey Lászlótól:
,,Ezt a tervét Tarlósnak megint meg fogja fúrni valami eszetlen jogvédő, mert nekik fontosabb, hogy hugyos-szaros-szemetes legyen a város, tele részeg és AGRESSZÍVen kéregető hajléktalannal. Eszem ágában nincs mentegetődzni: utálom őket. Hajléktalan szállón a helyük, fürdetni őket, biztonsági őrökkel rendet tartani. Saját érdekükben sem mennek oda, inkább bepiálnak és megfagynak.
És miért lehet nekik ingyen utazni 65 éven alul is a BKV-n? Büdösen, iszonyúan büdösen?????
Ebben igaza van Tarlósnak! Nem dicsérni jöttem Tarlóst elvtelenül, mint egy jobboldali, de ezt a tervét üdvözlöm.
( A járdákat is tisztítani kellene, mint régen kötelező volt a házmestereknek. Minap a Belvárosban sétáltam. Esküszöm, h a Kádár korszakban nem volt ennyi koszos, elhanyagolt kirakat. Befuccsolt vállalkozásoknak is kötelezővé kellene tenni, hogy a kirakatot tisztán és úgy működtessék, mintha funkcionálna. Szóval, Tarlós Úr, nemcsak a hajléktalanok rondítják a várost! )"

Elgondolkodtató, hogy ilyen gondolatok hogy fogalmazódnak meg egy ember fejében. Aki nem lát bele az ok - okozati összefüggésekbe, nem néz a dolgok mögé, az képes a hajléktalanokat hibáztatni helyzetükért. Aki viszont képes gondolkodni, az hamar rájön, a hajléktalanok elleni gyűlöletért is az a felelős, ami a társadalmi elidegenedésért; a kapitalista rendszer. Sok ember azt gondolja, amit a rendszer diktál nekik, ,,én fizetem az adót, amiből az utcákat takarítják, ezek a rohadt csövesek meg összeszarják a közterületeket", vagy "én xy összeget fizetek a BKV bérletért, mások meg ingyen utaznak". Persze ez nem csak a hajléktalanok ellen irányul, ez az, ami az egész társadalmat a lehető legkisebb cafatokra tépi szét. Speciel olyan nevelésről is hallottam már, melyben az anyuka arra tanította gyerekét, ne adja át az időseknek a helyet a buszon, mert a nyugdíjasok kevesebbet fizetnek a bérletért. És ha ez még nem lenne elég, közvetlen környezetemből olyan példát is fel tudok hozni, melyben egy felnőtt nő irigykedve szid egy beteg, sérült embert, mivel ,,a nyomorék havi 300 ezret össze tud szedni segélyekből". Semmi nem lehet olyan társadalompusztító, mint elültetni az emberek fejében azt a gondolatot, hogy ,,te X összeget fizetsz a közösbe, aki ennél kevesebbet ad hozzá, az káros a társadalomnak, árt neked, akárcsak azok, akik a te adódból élnek."
Várom azt a pillanatot, amikor a társadalom többsége rájön, hogy az állami pénz nem is a miénk, java részét a politikusok lopják el, a maradék, amiből néha felépül 1-2 iskola, vagy felújítanak 1-2 játszóteret, pont arra jó, hogy azt a látszatot keltse, mintha a befizetett adókból és bírságokból összegyűjtött pénz tényleg a miénk lenne, a mi érdekeinket szolgálná. Pedig ez egy hazugság!

Iskolák, kórházak, játszóterek nem pénzből épülnek fel, hanem építési anyagokból és emberi tevékenységből. A kapitalizmusban ezek pénzbe kerülnek, így az emberek elfogadják, hogy adót fizetnek, hiszen enélkül nem működne semmi. Egy összetartó társadalom azonban képes megszervezni önmaga fejlődését, hiszen ha a kapitalista körülmények nem rohasztják szét az emberi kapcsolatokat, a társadalom tagjai hajlandóak összefogni a közérdekért, és képesek pl. felépíteni egy iskolát, vagy egy kórházat.

Visszatérve tehát a hajléktalan témához, amely e cikk megírását ihlette, fontosnak tartom, hogy a valódi problémát szüntessük meg, ne a rendszer kárvallottjait hibáztassuk, hisz amíg így gondolkodunk, lehetetlen egy olyan társadalmi összefogás létrejövetele, mely alapjaiban rengetné meg a rendszert. Épp ezért az Anarchisták Közössége nyilvános tiltakozást szervez a hajléktalanság kitiltása ellen, melyhez facebook eseményt is készítettünk. Akik nem lennének fent facebookon, íme az esemény leírása:

Tiltakozzunk Tarlós István fasiszta politikája ellen, amely alapján tiltott zónákat alakít ki a hajléktalan emberek számára! Tűrhetetlen, hogy bűnözőnek állítják be a hajléktalanokat, és hogy a rendszer hibáiért őket vonják felelősségre. Tiltakozásképpen az Anarchisták Közössége tagjai szeptember 6-tól szeptember 8-ig kiköltöznek egy budapesti térre, amely konkrétan még nincs kijelölve. Mindenképp egy olyan helyszínt fogunk választani, melynek "életvitelszerű használata" tilos.

Semmi nem bizonyítja jobban a rendszer embertelenségét, mint egy halom, üresen álló épület, miközben ezrek kényszerülnek az utcán élni. Ez nem kizárólag politikai hiba, ez kimondottan a rendszer hibája, a kapitalizmusból eredő erős magántulajdon védelméből következik. Harcolnunk kell az elnyomó rendszerrel, melyben a hajléktalanokat és a szegényeket nem tekintik embernek!
Ha hagyjuk, hogy a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, a következő lépés az lesz, hogy megjelölik a lakhatási gondokkal küszködőket.
Ha külön jelölnie kell egy hajléktalannak, hogy ő hajléktalan, következő lépésként elkülönítik őket, mondván: "ne zavarják a polgárok életét".
Ha elkülönítették őket, a következő az lesz, hogy elpusztítják a hajléktalanokat, mivel a rendszernek nincs rájuk szüksége.

A rendszer embertelen, mi nem vagyunk azok! Fogjunk össze a hajléktalanok védelméért!

(A pontos dátumot és helyszínt jelezni fogjuk itt a blogon is)

Augusztus 17-én jelent meg a Hallgatói Hálózat blogján Puch Lajos neve alatt egy válasz a HaHát a Koppány csoporttal közös tüntetés miatt érő, a sajtóban megjelent kritikákra. "Nem a szervezet álláspontja, csak egy hahás magánvéleménye," mégis úgy gondolom, jó pár állítására reagálnom kell, mivel bővíti a múlt heti eset kontextusát, és rávilágít pár problémára azzal kapcsolatban, ahogy a HaHa hajlamos szemlélni a társadalmat. Ez a reakció kicsit késő az online kommunikáció mércéjével mérve, de mivel "az ország nagyobb részéhez" hasonlóan "kurvára messze élek az átlag HaHás életszínvonalától," így nem mindig áll rendelkezésemre a bloggerkedéshez szükséges tartós elvonultság, remélem ez elnézhető.

A szerző kifogásolja, hogy "a csillogó szemű kedves diákok egy lapra kerültek a médiamunkások által ultragáz nácinak nevezett devizahitel károsultakkal, akik lám csak összeesküvéselméletekkel és ezoterikus hungarizmussal tudnak válaszolni az őket érintő problémákra," továbbá azt állítja, hogy "bár tényleg sok turbónacionalista jelenik meg a [Koppány csoport] rendezvényein, a szervezők nagy része alapvetően nem vall náci eszméket." Először is: ha egy szervezet olyan felhívást tesz közzé, amely szerint a zsidók egyik fele a magyarságra tör, és amelyben elsőként a gárdistákat, a betyársereget és a hungaristákat szólítja harcba, akkor az első teendő az ilyen megnyilvánulások szigorú számonkérése, és nem elfogadhatók az utólagos "a szervezők nagy része (a nagy részük?) alapvetően (alapvetően???) nem náci" és a "hát szóba álltak melegekkel is" típusú magyarázkodások.

Másodszor... Úgy tűnik, ezt is tisztázni kell: a devizahitelesek tényleg nem mind szélsőjobboldaliak. A devizahitelesek helyzetét meglovagoló szélsőjobboldali erők kategorikus elutasítása sem jelenti azt, hogy valaki a devizahitelesek ügyét veszni akarná hagyni, sőt. Hasznos lenne egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol az érintettek és tenni akarók meg tudják beszélni ezt és más égető társadalmi problémákat, ahol mindenki reflektál a saját privilégiumaira, és ahol a rasszista célozgatásokra és antiszemita konteókra nem elnéző vállvonogatás, sőt elfogadás a válasz, hanem felháborodás, nevetség és elutasítás. A HaHának a szervezettsége éppenséggel megvolna hozzá, hogy egy ilyen tér létrehozásában szerepet vállaljon, kár, hogy eddig csak - úgy tűnik - azt a téveszmét voltak képesek kiolvasni ebből a Magyarország nevű izéből, hogy vannak a felvilágosult, középosztálybeli egyetemisták és az infantilis, okításra szoruló alacsonyabbsorúak, akiknek a körében népszerű a szélsőjobb, de ezt el lehet nézni.

Hát nem így van. Nemcsak a devizahitelesek, hanem a teljes társadalom körében népszerű a széljobb - ezt pedig éppen a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei, azaz a mélyszegények, kiváltképp pedig a roma etnikumhoz tartozó mélyszegények szenvedik meg leginkább. A fasisztoid fertőzöttség alól az egyetem sem képez kivételt - a hallgatók körében a legerősebb pártszimpátia a Jobbiké. Az, hogy a hitelválság körüli mozgolódást ilyen gyorsan meg tudta szállni a szélsőjobboldali retorika, nem az érintettek társadalmi csoportjának köszönhető, hanem - legalábbis részben - annak, hogy a széljobb nagyon hatékonyan szervezett: de ezt a hallgatóknak is tudnia kell, hisz a faskók ott röfögnek az egyetemeken belül kisajátított ólakban is, Pistával és még azzal, akik jók nekik.

A Koppányhoz hasonló csoportokhoz való elnéző hozzáállás sértő azokkal a devizahitelesekkel szemben is, akik nem egy etnikailag vagy vallásilag behatárolt klikk világösszeesküvésében látják a problémájuk gyökerét. Nem tudom, a cikket szerző hahás mit szólna hozzá, ha valamilyen szervezet felkeresné a Magyar Tavasz Mozgalmat, hököspistáékat vagy épp a Heller Ágneséknak antiszemita üzeneteket küldözgető újnyilasokat (azt most hagyjuk, ezek a halmazok milyen relációban állnak egymással), aztán azzal mentegetőzne, hogy ők legalább hajlandók voltak felvenni a kapcsolatot az elefántcsonttoronyban élő, kulturális és kapcsolati tőkével meg yolóval betömött fülű, nagy privilegizáltságukban szélsőjobbos eszmékhez forduló egyetemistákkal.

Nem tudom, ez mennyire lenne yolóka.

Mi az oka annak, hogy létrejöhetett a Hallgatói Hálózat nevetséges összefogása a Koppány csoporttal? Miért gondolják azt az anarchisták, hogy ennek minden jóérzésű ember számára vállalhatatlannak kell lennie? Az összefogás milyen formáit támogatjuk mi?

Nehéz érzékletesen összefoglalni ezt az egészen kiábrándító bohózatot. Egy összeesküvéselmélet-hívő egylet kamerája előtt borul össze vulgárbalos occupy-mozgalmár a szélsőjobboldali Koppány csoport tagjaival, és persze a Hallgatói Hálózat képviselete sem hiányozhat a valószínűleg Rabelais valamely letagadott lázálmából a napvilágra menetelt rémkarneválról. Pár nappal később a HaHa egyik fejese előadja a vékonybélig kormányhű Hír TV műsorában, hogy nekik és a többi homályos figurának vannak közös céljaik, tehát minden oké. Ugyebár ha őróluk egyesek azt állítják, hogy Bajnai pénzeli őket, Koppányékról meg azt, hogy a Jobbik, akkor nyilván egyik sem igaz, ha pedig egyik sem igaz, akkor az se számít, hogy egyébként ki mekkora veszélyes barom. Utóbbi interjúban futólag az anarchizmus is szóba kerül, így fontosnak tartok tisztázni néhány dolgot.

A HaHás Birtalan Gergő zavaros beszámolójában "skinheadek és anarchisták jönnek rá arra, hogy tulajdonképpen nem is akarnak annyira különböző dolgot." A kontextus alapján az említett skinheadek valószínűleg nem a kialakulása idején inkább balra húzó szubkultúra mára csak szórványosan megmaradt eredeti elveket valló csoportjaiból kerültek ki, hanem szélsőjobboldaliak voltak. Abba pedig belegondolni is rossz, miféle magukat anarchistáknak nevező emberek gondolhatják úgy, hogy "tulajdonképpen nem is akarnak annyira különböző dolgot," mint a széljobbosok.

Az anarchisták számára kényes és sokat vitatott kérdés, hogy kivel, milyen keretek között és milyen távlatokban érdemes összefogni, elvégre az anarchista társadalomalkotás eddigi talán legsikeresebb modern példáját felmutató, a spanyol forradalom során létrejött katalóniai közösségek véres szétverésében a HaHa-Koppány koalíciót megszégyenítő egyetértésben vettek részt fasiszta, sztálinista és liberális demokrata erők. Aki egy kicsit is ismeri a történelmet, beláthatja, hogy azok közül sem mindenki jófej, akik az elesettek pártfogóinak nevezik, vagy akár őszintén annak gondolják magukat. Egy biztos: soha, semmilyen körülmények között nem működünk együtt fasisztoid elemekkel.

Az anarchizmus célja mindenfajta társadalmi, politikai és gazdasági hierarchia eltörlése. Egy anarchista nem tűrheti, hogy másodrendű emberként kelljen élnie valakinek, ezért küzd a rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia, valamint a szisztematikus elnyomás minden más formája ellen, és az állam által uralt tér egyes részeit olyan autonóm terekké alakítja át, ahol az elnyomás különböző formái által sújtott személyek biztonságban lehetnek. Ennek feltétele az is, hogy kizárja ezekből a terekből és az anarchista szerveződésből azokat az elemeket, amelyek az ilyen személyek testi és szellemi biztonságát veszélyeztetik.

Az anarchizmus nem liberalizmus, a mi jelszavunk nem a tolerancia, magyarán a megtűrés (azaz: hagyom, hogy élj valahol a rendőrök által gondosan őrzött magánterületeimtől távol, és dolgozz vagy dögölj meg a híd alatt szabadon a tőke által uralt világban, közben pedig egyformán addig lehetsz színesbőrű vagy rasszista, amíg a privilégiumaimat nem sérted meg). A mi társadalomképünk a kölcsönös segítségnyújtáson alapszik: aki velünk szabadon, egyenlően és testvériesen szeretne élni, ahhoz mi is hasonlóképp viszonyulunk, akinek pedig az elnyomás (azaz a hierarchia fenntartása) a célja, az ellen a saját szerveződési formánk és az autonóm, önkéntesen szerveződő közösség tagjai védelmében, csúnya intoleráns-antiliberális módon fellépünk.

És persze amellett sem megyünk el szó nélkül, ha egy liberális, vagy bármely más polgári irányzat híve bratyizik össze szélsőjobbosokkal.

Engem nem érdekel, hogy Koppányékat tényleg maga Vona Gábor eteti a zsebéből bolondgombával, vagy maguktól olyan tökkelütöttek, amilyenek, az viszont tény, hogy Tóth Béla a következőket írja a csoport weboldalán (antiszemitizmusra érzékeny olvasóink számára trigger warning): 

"hogy világosabb legyen: ha én a háttérből akarnék irányítani sok sok évszázadon át akkor elrejtőznék egy adott közösség soraiban, és még ők védenének engem, pedig gondolkodás nélkül feláldozom őket, ha az én IGAZI rejtett csoportom érdekei így kívánják….vezetői státuszt szereznék elsősorban az ő köreikben, igy én alakíthatnám vallási törvényeiket és ők elismernének vezetőjüknek, hisz egy mélyen vallásos nép…..aztán jöhet a nagyobb terv a világuralom……nos ezt teszi a cion sok sok évszázada a zsidósággal és a világgal……ami a cionnak jó az nekünk és az igazi zsidóknak is rossz, csak furmányosan úgy csinálják, hogy nekik kicsivel többet hagynak meg mint másoknak ezért azok hibásan, de kiállnak mellettük….."

Ne tévesszen meg senkit a józsidó-rosszzsidó különbségtétel unalmas toposza, ez bizony egy virtigli antiszemita összeesküvés-elmélet. Egy másik, koppanycsoport felhasználónév alatt közölt bejegyzésben a kuruc.info "oknyomozójára" hivatkozva esik szó "szocibérenc zsidó végrehajtóról." Egy harmadikban nyalva harapó, de nem kevésbé sértő sztereotípiák kerülnek elő az egykor "Mátyás király udvarában zenélő" romákról, akik azóta rossz útra térhettek a költő szerint, de most végre "a jobbik felük kelhet életre a nemzetért." Biztos ami biztos, a szerző ugyanebben a bejegyzésben azért a munkáspárt mellett a gárdistákat, a betyársereget és a hungaristákat (!) is harcba kürtöli. Ennek a hagymázas ökörségnek vissza kell riasztania mindenkit, aki nem akar egy Pol Pothoz hasonló zavaros világképű diktátor uralma alatt sínylődni a jövőben.

Tovább nem volt kedvem kurkászni és elemezgetni a weboldal válogatott dőreségeit, azonban ennyi is elég ahhoz, hogy kijelentsem: Kedves Birtalan Gergő és a HaHa inget magukra vevő illetékesei, menjetek ti a picsába.

Szép és szükséges dolog fellépni a devizahitelesek kilakoltatása és a százezrek alultápláltsága ellen, de aki nem igényes a szövetségesek megválasztása terén, az nem is segíteni akar igazán, csak az irgalmas szamaritánus vagy a népvezér szerepében napoztatni nárcisztikus önérzetét. Hol leszel, Birtalan Gergő, amikor koppányos haverkáid elkezdik majd latolgatni, hogy a mélyszegénységben élő romák közül ki tartozik a cigányság "jobbik feléhez," és ki lesz az, aki nem zenélhet Mátyás király udvarában?

Felmerül a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy nekünk diákmozgalomból is ilyen jutott. Az egyik ok valószínűleg a kapitalizmus abszolút és kritikátlan elfogadása, az, hogy nem ismerjük a kapitalista mentalitás alternatíváit. Biztosan mindenki hallott már effélét: "oké-oké, Jocó antiszemita, de olyan jó kolléga, annyira jól el lehet vele beszélgetni az ebédszünetben az időjárásról." "Persze, Jenő cigánygyűlölő és homofób, de pár sör után ez már mit számít?" Vagy ahogy a - lassan blogunk mintaliberálisává avanzsáló - Tóta W. fogalmaz: "oké, te [nemzeti] radikális vagy én meg liberális, de mondjuk mind a ketten horgászunk. Igazából több nem is kell."

Vagyis: nem számít, ha valaki az elnyomás támogatója, amennyiben ez nem zavarja meg a bérmunka és a szabadidő, a termelés és a fogyasztás, az unalom és a szórakozás jól beosztott rendjét. Nem fogjuk fel: a barátság igenis politikai tartalommal bír. A kapitalizmus híve a rendszer szabályai szerint, kockáról kockára építgetett karrierjéhez keres szövetségeseket, ez alapján alakulnak ki kapcsolatai, így tehát egy hétpróbás fasiszta újgazdag nagyobb eséllyel kerül ivócimborái közé, mint egy teljesen jóindulatú mélyszegény. Ennek a mechanizmusnak a hatása - úgy tűnik - akkor is megmarad egyesekben, amikor épp nyíltan és tudatosan politikai cselekvést végeznek.

Az anarchista ezzel ellentétben az autonóm léthez keres szövetségeseket, akikkel a közösen meghatározott, dinamikusan alakuló szabályok szerint indul el - a rendszer ellenében.

Ordas eszmék nyernek egyre nagyobb teret Magyarországon, ezzel azonban nem vagyunk egyedül a "szabad világban." Problémáink szorosan és szükségszerűen kapcsolódnak a rendszerhez, amelybe bele vagyunk kényszerítve. Történelmi dilemmával kell szembenéznünk, de nem is ismerjük kellőképp az alternatívákat. Ki a fasiszta: a "csőcselék" vagy az elit? Milyen illúzióink vannak a helyzetünkről, és ezek honnan származnak? Létezik-e egyáltalán az az Európa, amelyikről Bajnai beszél? Egy anarchista véleménye.

Augusztus 14-én két fiatal meleg férfit baseballütővel fenyegetett egy homofób a nyílt utcán, a kiérkező rendőrök pedig nem elég, hogy a támadó pártját fogták, még a közszeméremsértés - minimális jogismerettel is nyilvánvalóan alaptalannak tekinthető - vádjával vagdalkozva a fiatalokat igyekeztek bűnösnek beállítani, és feljelentéstételre uszították a srácokat sértegető boltost.

Nekem eddig csupán annyi személyes tapasztalatom volt a rendőrség szélsőjobbos irányultságával kapcsolatban, hogy az idei melegfelvonulásról hazafelé tartva egy zsaru a neonáci szubkultúrák körében népszerű "antifa, hahaha" rigmust sziszegte a csoportunk felé, az azonban nyilvánvaló, hogy a szerdai eset korántsem elszigetelt, és messze nem a legrosszabb: remélem elég, ha a tatárszentgyörgyi merénylet helyszínét összejárkáló és széthugyozó, az embertelen gyilkosságokat balesetnek beállítani próbáló rasszista rendőrökre, illetve a gyilkosságsorozattal kapcsolatos nyomozás során elkövetett, a hatóságok rasszista előítéleteire utaló ocsmány hibákra gondolunk.

A rasszista gyilkosságsorozat körüli szégyenletes hatósági viselkedés számos más esettel együtt azt is demonstrálja, hogy a rendőrség korántsem a jelenlegi autoriter-jobboldali rezsim alatt kezdett el fasizálódni.

Kihez fordulhatunk, ha faskó a rendőr, merül fel tehát a kérdés. Bírósághoz, gondolná az egyszeri kispolgár, de bízhatunk-e egy olyan bíróságban, amely pénzbüntetésre ítélte Karsai László történészt, amiért neonácinak merészelt nevezni egy pártot, amelynek egy tagja a zsidók listázására tett javaslatot az országgyűlésben? Azt kell látnunk, hogy a bírói jogértelmezés is szélsőjobbra tolódott.

Furcsa lehet ez sokunknak, a  bennünk lévő elitizmus miatt. Halljuk a hátsó ülésről, ahogy cigányozik a taxis, elcsíp a fülünk az étteremben ülve egy szomszéd asztal felől hallatszódó zsidózást, homofób megjegyzéseket dörmög valaki a hátunk mögött a buszmegállóban, aztán arra gondolunk, milyen jó, hogy még megvéd minket a jogrend, amely roskadozik ugyan a turulszar alatt, de azért mégiscsak jogrend.

Ki kell ábrándítanom azokat, akiknek ilyen illúzióik vannak: a szegények semmivel nem rasszistábbak, szexistábbak és homofóbabbak, mint az elit. Jól illusztrálja ezt az is, hogy a "fasisztoid lumpenproliról" szóló, jellegzetesen liberális toposz érvényességét cáfolva a Jobbik szavazótáborának többsége a tehetősebbek közül kerül ki.

Ha egy társadalomban a taxis, a zöldséges, a tévészerelő előítéletes, az nem azért van, mert még nem ért ki hozzájuk az ügyeletes népművelő a hvg-től, hanem azt jelzi, hogy a társadalom egésze előítéletes, elnyomó és kirekesztő. Azok az emberek, akik a hivatalokban döntenek az egzisztenciális biztonságunkról. Akik a bíróságokon trónolnak. Akik a gyerekeinket tanítják. Akik a híreket írják.

Akik a fegyvert fogják.

De legfőképpen: maga a rendszer, amely az emberek közti viszonyokat szabályozza megannyi intézménye által.

Nem vigyáz ránk a jogrend. Nem is azért van, hogy minket védjen, hanem azért, hogy önmagát és a vele összefonódó egyéb intézmények rendszerét fenntartsa. Ez pedig nem most kezdődött, nem is 2010-ben, nem 2006-ban, nem 1989-ben. És nem is ebben az országban.

A liberális sajtó hajlamos a nép Kádár-korból örökölt beidegződéseire fogni a problémáinkat. Azt ismételgetik: tanuljunk meg nyugatinak, európainak, kapitalistának, atlantistának lenni, akkor felvirágozhatna végre az ország.

Vannak illúziók, amelyekkel le kell számolnunk - ez pedig az egyik. A magát szocialistának nevező (a mi olvasatunkban: államkapitalista) diktatúra leváltása után azt gondolhattuk, hogy most az ún. szabad világhoz csatlakozva eljön számunkra a fejlődés és a szabadság kora. Beléptünk a NATO-ba, az EU-ba, beléptünk a nagyvilágba.

Nézzünk hát körül.

Az USÁ-ban mindennapos a feketékkel szembeni rendőri brutalitás, miközben a fegyvertelen fekete fiatalt meggyilkoló George Zimmermant felmenti a bíróság. Az Egyesült Királyságban az elviselhetetlenségig rontják a munkaképtelenek életkörülményeit. Franciaországban nincstelen romák táborait verik szét a hatóságok. Görögországban, ahol a neonáci Arany Hajnal képviselői az országgyűlésben ülnek, a transznemű polgárok a rendőrség rendszeres zaklatásának vannak kitéve, a fizetésképtelen adósokat pedig munkatáborokba zárná a kormány. Szerte Európában folyik a hideg polgárháború a szegények, a rokkantak, a bevándorlók, az etnikai kisebbségek ellen.

Az az Európa, az a Nyugat, ahová a liberálisok szerint Magyarországot és a magyar népet integrálni kellene, nem létezik. Európa arra tart, amerre mi, csak mi - úgy tűnik - előbb fogunk oda megérkezni, mint nyugatabbi szomszédaink.

Illúzióink többek közt a jóléti állam, az ún. emberarcú kapitalizmus emlékezetéből származhatnak, abból az időszakból, amikor Európa bizonyos gazdasági és társadalmi stabilitást tudott felmutatni. Ennek a kornak azonban vége: a jóléti állam a második világháború utáni újjáépítési láznak köszönhető gazdasági fellendülés lecsengése után roskadozni kezdett.

Szocializmus vagy barbárság, írta le annak idején az emberiség előtt álló válaszutat Rosa Luxemburg. Azaz: meghaladjuk a kapitalizmust, vagy hagyjuk, hogy az fasizmussá korcsosuljon. A történelem keserves iróniája, hogy a kapitalizmus minden addiginál nagyobb erőre tudott kapni a barbárság világháborús romjain. Most azonban a válaszút nagy valószínűséggel ismét előttünk áll.

Magyarország azért különösen veszélyeztetett a jelenlegi események közepette, mert a baloldal gyakorlatilag ismeretlen itt. Ahogy Tamás Gáspár Miklós fogalmazott egy alkalommal, ez az ország "kritikátlan kapitalista fekete lyuk", a politikai középtől balra csak zavaros vörös ködöt észlel a közbeszéd, a szociáldemokrata 4K!-t a liberális sajtó celebje, Tóta W. Árpád "elmebetegnek" és "komcsinak" nevezi, a marxizáló és az - itt jövünk mi! - anarchista rendszerkritikának pedig ennél is totálisabb értetlenséggel kell szembenéznie: mi, anarchisták rendszerint vagy a jobboldal paranoid propagandájában tűnünk fel zavaros asszociációk között, vagy épp egy liberális újságíró társít minket valamiféle szubkulturális-fanzinos nosztalgiával.

Mi ezen az értetlenségen akarunk változtatni - többek közt - ennek a blognak a segítségével.

Addig is aki tud, az menjen ki a rendőri homofóbia ellen szervezett vasárnapi eseményre. Mi kimegyünk. Ha valaki meg akar találni minket: vörös-fekete zászlóval leszünk.

Az Anarchisták Közössége egy olyan akciósorozatot indít, melynek célja, hogy felkerüljön az "egyik sem" opció a szavazólapokra. Elegünk van a pártokból, a négy évente megválasztott diktátorokból, és abból, hogy mások irányítják az életünket! A politikai döntések RÓLUNK szólnak, a MI életünket befolyásolják, legalább annyi jogunk van dönteni, mint a vezetőnek kinevezett személyeknek.

A politikusok milliószor bizonyították, hogy nem méltóak a bizalmunkra, visszaélnek a hatalmukkal. Követeljük, hogy a szavazólapon olyan lehetőség is legyen, melyen nem jelölünk meg pártot, sem személyt, csak magunkat, a társadalom összes tagját. Abban az esetben, ha ez az opció kapná a legtöbb szavazatot, a politikusok mind eltakarodnának pártjaikkal együtt, és egy olyan rendszer váltaná fel a jelenlegi diktatúrát, melyben minden ember szavazhat az őt érintő dolgokról.

Társaimmal, az Anarchisták Közössége csoport szervezőivel több városban szavazócédulákat osztunk, melyen rajta lesz ez az opció, valamint a nagy pártok nevei. A választásokig gyűjtjük a szavazatokat, aztán pedig a Parlament előtt összeszámoljuk őket. Az itt kialakult eredményt mi sem tekintjük hivatalosnak, ez inkább egy egyszerű utalás arra, hogy a demokrácia, azaz a népuralom így lenne teljes.

Az Anarchisták Közössége alternatívája 

Érthető, ha sokakban felmerül a kérdés, mit akar az Anarchisták Közössége, milyen alternatívát mutatna a pártok és a parlamentáris demokrácia helyett. Az akció nem kizárólag a pártok ellen szól, sokkal inkább egy olyan társadalmi rendszer felépítéséért, melyben minden ember dönthet az őt érintő dolgokról.
Nagyon bízunk abban, hogy akikhez eljut az esemény, akik hallanak az akcióról, azok képesek és hajlandók elgondolkodni azon, hogyan tudnánk pártok nélkül élni és szerveződni. Mi azt valljuk, hogy a társadalom hierarchia nélkül is képes megoldani saját problémáit, sőt, minden esetben célravezetőbb a társadalmi összefogás, a kölcsönös segítségnyújtás, mint a fentről irányított diktatúra.

Egy megfelelően szocializálódott társadalom képes közvetlen demokrácia alapján meghozni döntéseit, meghatározni saját szabályrendszerét, és felépíteni egy olyan rendet, melyben a közbiztonságot és a másokkal való törődést nem törvények és jogok szabályozzák, hanem maga az emberi összetartás. Épp ezért szakítanunk kell a kapitalista nézetekkel, amely pénz és vagyon alapú értékrendet épít fel az emberekben, ezzel ellehetetlenítve az emberi összefogás esélyét.
Hosszútávú célunk nem kizárólag a parlamentáris demokrácia lecserélése, hanem minden hierarchia eltörlése, legyen szó a politikáról, munkahelyekről, vagy bármi egyébről. Olyan világot akarunk, ahol az emberek nem egymás felett, hanem egymás mellett állnak. Olyan világot, ahol az emberek megfelelő nevelést kapnak, megfelelően szocializálódnak és nem a vagyoni értékeket becsülik a legtöbbre. Olyan világot, melyben az emberek nem ártanak egymásnak, nem pusztítják egymást, mert tudatosak, a szűk családi nevelés helyett mindenki segítene a fiatalság nevelésében, így létrehozva egy összetartó társadalmat. Olyan világot, melyben az emberi értékrendet és az erkölcsöt nem fertőzi meg a politika és a pénz.

Ez az a világ, melyet egyik párt sem tud nekünk elhozni. Ezt kizárólag mi valósíthatjuk meg, a társadalom tagjai. Nem hagyatkozhatunk vezetőkre, nekünk kell döntenünk az életünkről, nekünk kell létrehozni olyan életkörülményeket, amelyben szívesen élünk.

Az idei melegfelvonulás volt az első, melyre csoportként, transzparenssel és zászlókkal vonultunk ki. Transzparensünkön az AK logó volt szivárvány színekben, mellette egy szöveg: "Anarchisták Közössége a homofóbia ellen".

Ahogy azt előre megbeszéltük, a Keleti melletti parkolóban gyülekeztünk. Kibontottuk a zászlónkat, kifeszítettük a lepedőre festett AK jelet, vártuk, hogy megérkezzenek az anarchisták. Már a gyülekező alatt is voltak konfliktusok, egy elvetemült taxis meglátott minket, és ordibálni kezdett: "NE VONULGASSATOK BUZIK! MIT BÁMÚSZ? NE NÉZZÉ MEE SZÉJJEL VERLEK" - intelligenciája alapján a nácik között tudom elképzelni. Később, mikor a rendőrökhöz értünk, rájöttünk, hogy még a taxis szintjét is alul lehet múlni: a rendőrök nem akartak beengedni, mondván, ez a rendezvény nem az anarchistákért van. Azt hitték, ellentüntetők vagyunk, így hát keresnünk kellett egy szervezőt, aki szólt a zsaruknak, hogy engedjenek be. A kapunál hiába mutogattuk a feliratot: "Anarchisták Közössége a HOMOFÓBIA ELLEN", nem tudták, mit jelent a homofóbia. Elmagyaráztam nekik, hogy a homofóbok vannak a melegek ellen, erre az volt a válasz, hogy ,,hát ezért nem mehettek be". No, de végül egy szervező segítségével bejutottunk.

Bent már nem volt gond, a vonuló tömeg örömmel fogadott minket. Sokan érdeklődtek, fényképeztek, a külföldiek megkérdezték, mit jelent a transzparensünkön lévő szöveg, semmi extra nem történt. Elég hamar érkeztünk, így sikerült végig a kamion mellett, az első sorban vonulnunk. Rohadt sokan voltunk, becslések szerint több, mint 8 ezren, a tömeg sokszínű volt: melegek, antifasiszták, átlagemberek, akik a kirekesztés és a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés ellen vonultak és természetesen mi, anarchisták. Persze ne feledkezzünk meg az előttünk sétáló állatcsordáról sem, a rendőrökről, akik elvileg minket, de valójában a nácikat védték. Gondoljunk bele, mi történt volna rendőrök nélkül; a 8 ezer fős, többnyire kirekesztésellenes, illetve antifasiszta elveket valló csoport valószínűleg eltüntette volna az ennél jóval kisebb létszámú nácibandát.

A vonulás alatt azt lehetett érezni, hogy az utcán lévők is egyetértenek velünk. Akik nem jöttek be, a kordonok mögött voltak, általában integettek, tapsoltak, leszámítva persze azt a pár hülye nácit, aki az egészből annyit fog fel: "mocskos buzik".A vonulásnak vége lett, a tömeg szétszóródott. Innentől én sem tudok többet, mint amit a hírforrások leírták, hogy 20-30 fős náci csoportok támadták rá 1-1 emberre, a rendőrség pedig nem szándékozta ezt megakadályozni. Ez ismét bizonyítja azt, amit írtam, a rendőrség a nácikat védi, nem minket. Persze ezen nem lepődtünk meg, hazafelé tartva az egyik rendőr meglátta az anarchista zászlónkat, majd megszólalt: "antifa, hahaha"...