A rendszer a média segítségével gyűlöletet szít, az emberek pedig fogékonyak rá. Teljesen biztos, hogy innen ered a rasszizmus, valamint az újabban (főként facebook-on) felkapottá vált halálbüntetés iránti vágy...

Facebook felhasználók között nagyon elterjedté vált a halálbüntetésért való károgás, hisz ha egy hírben kiemelik, hogy az elkövetők cigányok, mindenkinek eszébe juttatják, "ezeket a cigányokat bele kéne lőni a Dunába". Mielőtt azonban efféle követeléseinket osztanánk meg, érdemes lenne átgondolni, mit is akarunk mi valójában.
Először is, mind tudjuk, hogyan működik az "igazságszolgáltatás", talán nem is kell ennél több érv. Feltételezem, hogy a halálbüntetést akarók a bíróság kezébe adnák ezt a döntést, vagyis a bíró döntene arról, ki élhet, ki halhat. Az a bíróság, amely például minden bizonyíték ellenére felmentette a Zsanettel erőszakoskodó rendőröket, csak mert ők rendőrök. Az a bíróság, amely engem is 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, miután a rendőrök szórakozásból megtámadtak az utcán. Az a bíróság, melynek elsődlegesen a rendszer védelme a célja, nem az igazságszolgáltatás. Számomra hihetetlen, hogy emberek annyira vakon megbízzanak a bíróság munkájában, hogy akár saját életüket is rábíznák. Ez körülbelül olyan, mintha a rabszolgák követelnék azt, hogy főnökük megölhesse őket.
Másodszor pedig, ha már beláttuk azt, hogy a bíróság nem tökéletes (gondolom, ezzel mindenki egyetért) ne követeljünk olyat, melynek eredménye visszafordíthatatlan. Vajon felmerül az emberekben a kérdés, mi történik, ha kiderül, hogy a bíró hibázott? Feltámasztani senkit sem lehet, már azzal is tönkre lehet tenni egy ember életét, ha évekig börtönben rohad egy balfasz bíró miatt, aki a média által gerjesztett gyűlölettől tartva úgy ítél, hogy a TV mindenki megnyugtathasson, még ha nem is igaz a vád. Hiszen ha a híradóban bemondják, hogy K. Dávid brutálisan meggyilkolta feleségét, az emberek gondolkodás nélkül képesek követelni az ő halálát, de minimum a börtönbe zárását, még akkor is, ha a valóságban K. Dávidnak nincs is felesége.

Furcsának tartom, hogy az esetek többségében azok követelik a halálbüntetés bevezetését, akik vasárnaponként vizet prédikálnak a templomban. Elég csak a keresztény erkölcsöket híresztelő Jobbikra gondolni, melynek programjában régóta szerepel a halálbüntetés visszahozása. Persze ilyen körökben nem meglepő, hogy az "ember életéről és haláláról csak Isten dönthet" elv csak addig tart, amíg a templomban vannak.

És természetesen, ha ilyeneket írok, biztos lehetek benne, hogy megkapom a "cigányvédő" és "hazaáruló" hozzászólásokat, mivel nem akarok sem halálbüntetést, sem pedig meggyilkolt cigánygyerekeket. Az agresszív reakció helyett mindenki gondolja végig, mi a problémák valódi forrása. Ha a bűncselekményt elkövető személyt meggyilkoljuk, vagy börtönbe zárjuk, összességében nem oldja meg a problémát. Ettől még ugyanúgy lesznek gyilkosok, pedofilok, erőszakoskodók. Ezeket a dolgokat megelőzni kell, az emberekkel gyerekkoruktól kezdve foglalkozni kell, hogy senki ne kövessen el olyat, mellyel árt a társadalomnak. A megfelelő foglalkozás pedig nem abból áll, hogy a gyereket hittanra, vagy erkölcstanórára kényszerítjük, sőt, abból sem, hogy elverjük, ha osztályfőnöki figyelmeztetést kap. A megfelelő foglalkozás sokkal inkább az, ha elmagyarázzuk másoknak, miért rossz, ha bánt másokat, miért nem szabad csúfolni a sötétebb bőrszínnel rendelkezőket, miért nem baj, ha valaki meleg, és még sorolhatnám... Ha visszaélünk a felnőtt - gyerek kapcsolatból eredő hierarchiával, a fiatalok maximum azt tanulják meg, hogy ha megöl valakit, azért börtön jár, nem pedig azt, hogy ha megöl valakit, azzal rossz dolgot követ el, hiszen árt másoknak. Ez az alapvető különbség egy konzervatív nevelés, illetve egy anarchista tanítás között. A megfelelően szocializálódott embereket nem a törvények tartják vissza például a gyilkosságtól, hanem maga a tény, hogy ezzel rossz dolgot követnek el. Ezért működőképesek az anarchista közösségek bíróság és rendőrség nélkül.
Nevelési tippjeimet mindössze azért írom le, mert tény, hogy pár éven belül nem lesz anarchista forradalom, ugyanakkor hiszek abban, hogy talán a tisztán gondolkodók képesek a véleményformálásra, ha nem is olyan hatékonysággal, mint amilyen eszközei az államnak vannak, (TV, rádió, újság) remélhetőleg sok emberhez eljut ez a cikk, és talán úgy fognak gyermekeikkel és egyéb embertársaikkal bánni, hogy a későbbiekben olyan társadalom alakul ki, melyben nem az számít, hogy ki kinek a gyereke, sem az, hogy ki, mekkora "profitot" termel, vagy kinek milyen a bőrszíne, hanem rokoni kapcsolatoktól, bőrszíntől függetlenül mindenki tisztelni fogja a másik embert. Ehhez persze el kéne pusztítani a kapitalista rendszert az összes gusztustalan társadalmi hatásával együtt, valamint a hierarchiákat és az államot. Ez az első lépése annak, hogy egy mindenki által élhető társadalmat teremtsünk.